A falu fölött, Északon a Hársas-hegy (327 m), északnyugaton a Bérctetõ (411 m), nyugaton a Borháztetõ (337 m) délnyugaton a Bokánytetõ (313 m), míg délen a 311 m magas Szarvas-hegy emelkedik. Külterületi lakott helye Lászitanya.
A hajdan sokak által jól ismert borairól és szõlõhegyeirõl híres település ma alig ismerik, pedig a környéke varázslatosan szép. A kezdetekre - mint a környékbeli többi falu esetében is - inkább nevébõl következtethet a kutató, mely ószláv nyelven "füzest" jelent. Egy, az 1298. évben keletkezett oklevél "vrbina" néven említi a keletrõl nyugatra húzódó völgyben Perkupa irányába csörgedezõ kis patakot, mely a Borház-tetõ alján feltörõ forrásból ered. Valószínû, hogy errõl a patakról és a völgyben dúsan növõ fûzfákról kapta a nevét, a település. Az 1800-as években a falu híres fehérbor szõlõjérõl: a mézes fehérbõl származó bor, vetekszik a legjobb, leghíresebb magyar borokkal.

Varbóc és a környezõ települések sorsát, az 1870-1880-as években pusztító filoxérajárvány megpecsételte.
A mai kõtemplom helyén 1684 táján egy fatemplomot építettek. Egy 1720-ból származó összeírás is megemlíti. Templomát 1895-ben felújították, valószínû ekkor változtatták meg, eredeti alakját is. Említésre méltó; festett famennyezete, és a barokk szószék. A templom külsõ, északi falánál, közel másfél évszázados hársfa áll. A falu római katolikus lakosai 1952-ben Szûz Mária tiszteletére építik fel templomukat.
1958-59-ben a népi építészeti alkotásokkal, és hagyományokkal kapcsolatos felméréseket végeztek a faluban. Ekkor megõrzésre méltónak tartották, a Dózsa Gy. u. 2., 8., 10., 24., 34., 35., és 40. valamint a Petõfi S. u. 5., 9., 20., és a Táncsics M. u. 13. szám alatti épülteket. Napjainkban az itt élõ 87 állandó lakos mellett folyamatosan vásárolnak hétvégi házakat